Az ember, ha kilenc és féléves ikerfiúkat nevel, heti egyszer meg tizenkilenc és féléves főiskolai hallgatók figyelmét próbálja a kreatív írás érzéki örömeire irányítani, semmin se csodálkozzon.

 

Nincs hát meglepetés abban, hogy létezik ez a website. Biztosan az is teljesen normális dolog, hogy például a szakdolgozati fülecskére kattintva a tájékoztató szöveg úgy tesz, mintha a világ legtermészetesebb módszerét kínálná. Na hallod, azok után, hogy omlik az élet! Elfoglalt vagy? Dolgozol? Családi kötöttségek bonyolítják a napjaidat? A tetejébe a világ, ez a lélekdermesztő farkasüvöltés, még szakdolgozatot is követel rajtad? Te kisárva kölyökbárány, percig se csüggedj, majd mi segítünk. Kérj árajánlatot. Ne aggódj, csak diplomás szakírókkal dolgozunk, ők egytől-egyig tisztában vannak azzal, micsoda szörnyűségeken mennél keresztül, ha a saját gondolataidat, eredeti meglátásaidat, logikus érveléseid sorát tárnád a kőszívű konzulens elé. Ne fájjon a fejed amiatt, hogy marketingdumánk élvezettel dúskál a helyesírási hibákban, a szóismétlésekben, az ínyencek kedvéért tálalt germanizmusokban, illetve simán lemagáz és letegez ugyanazon mondaton belül. Ezzel te most mind ne törődj, Amerika nincs messze, ússz, virítsd a zsét, és egészen a védésig veled leszünk.

Bekukkantanék azért itt egy stíluskurzusra. Elképzelem, amint a sok többdiplomás megragadja szarva közt a tőgyit, teszem azt Egydarabos szakításmentes folyamatszervezés a Diesel pumpaházak kritikus felületeinek megmunkálásában címmel. Illetve elképzelném, ha maradna hely az agyamban, de nem marad, mert az Órai feladatok fülre kattintva lezuhan az állam és lent felejti magát. “Az egyetemi feladatok gyakran meglehetősen speciálisak, egymásra épülnek és tipikusan nagyon rövid határidővel rendelkeznek. Nagyon nehéz elérhető áron megfelelő segítséget találni, mert villámgyorsan kell lépni és folyamatos asszisztenciára van szükség. Nekünk sikerült egy olyan rendszert megalkotni…”

 

Nagyon nehéz elérhető áron megfelelő segítséget: ezen a ponton kiesnek a kezemből a zösszes zinternetek, blackout sújt, a macska az egyetlen reményem, a macska talán felébreszt, bár pillanatnyilag nem ér rá. Vajon mi lehet ez a nagyon nehéz, de csak összejött? Egy, a hallójáratba statáriálisan beültetett nanomikrofonba suttogják bele a varázslatos megfejtéseket, a diáknak nincs más dolga, mint intelligensnek vélt ábrázattal szajkózni? Viberen érkezik a villámgyors válasz, mert az legalább occó? Öt perc alatt összedobja az sms-ben elért, távoli konzílium, és megfejtésük meg sem áll a tanár emailcíméig?

 

Én ezt már nem fogom megtudni. Elapasztotta az alattomos mélabú az iróniámat is. Nekem már csak az unalmas őszinteség marad. Elmondok tehát valamit. Úgy alakult, hogy egy rövid, átmeneti időszakban a kétszakosoknak lehetett választaniuk, hogyan abszolválnak: írnak egyet, államvizsgáznak a másikon, vagy írnak kettőt, ezesetben azonban két diplomát is kapnak. A családomban évszázadok óta kötelező mindig a nehezebbet választani, én sem sokat tipródtam. Kettőt toltam egyazon szemeszterben, szeptembertől tanítás mellett, az ország elsőnek mondott egyetemén, az egyiket angolul, a másikat franciául. A belem lógott. A fejem naponta szétpattanhatott volna rabságom tudatától, mert fogoly voltam a lakásomban, a városomban, az életkoromban. Nem a napokat, hanem a másodperceket számoltam, mikor lesz már vége. Átkönyvtáraztam egy nyarat, a változatosság gyönyöre abban állt, hogy délelőttre essen Byron és délutánra Rimbaud, vagy fordítva. Amikor minden könyvtár bezárt, mert beköszöntött az augusztus, a határidő pedig még mindig október 16-a volt, kölcsönkaptam a barátnőm apjától egy traktort, nagyflopisat – amíg betöltött a word, el tudott készülni egy öttojásos rántotta –, beállítottam a konyhába, és fényes óráimat mind elé szórtam.

 

Akkor úgy éreztem, sosem volt még nehezebb dolgom. Azóta az élet ezermillió kreatív ötletébe beleszaladtam, árulás, nélkülözés, veszélyhelyzetek, krízisek öleltek magukhoz. De egyet még mindig biztosra mondhatok: nem tudom, mikor és hogyan válok íróvá, ha ebben a dögnehéz időszakban az írás helyett hagyom, hogy valaki más töltse meg mondatokkal azt a két szép, fekete műbőrborítású kötetet.

 

Photo credit: marcp_dmoz / Foter.com / CC BY-NC-SA