Több mint két év együttélés után ma rádöbbentem, a macskánk engem kutyának tart. Bazi nagy, két lábon több-kevesebb sikerrel billegő, vadászathoz sült tehetségtelen, a kutyák korlátai közül kitörni messze túl elfoglalt kutyának. És igaza van. Tovább

Beki tizenhárom éves. Szépsége mostanában pördül át csecse lencsibabából vadító kiskamaszba, talán még négyes sem lesz a bizonyítványában, felvették a Toldyba, vendégségbe is magával viszi a történelemkönyvét, és nagyon gyorsan felfalta a Szent Johanna Gimi nyolc vaskos kötetét. Az anyjától tudom, ez egy realista slágerkönyv csajos felütéssel, sok Facebookkal, sok minidrámával, egyáltalán nem alaptalanul sikeres. […] Tovább

  Köszöntelek Honlapomon! Ha esetleg Holnapomnak olvasod, az korántsem a Véletlen Műve. Mint ahogy az sem, ha idevetődtél. Üdv Néked, Olvasó! Leoncita vagyok. Fura Név, gondolhatnád. A Bennsőmet hívják így, Drága Szüleimtől egyébként, akik Spirituálisan még Nem olyan Fejlettek, mint Lehetnének, a Barbi nevet kaptam. Magamról Pár Szóban. Hosszú évek óta igyekszem Tudatosan járni az […] Tovább

  Első helyszín. 1989 magyarországi merkantil-szupersztárja, a gyorséttermek Britneyje, amikor megérkezett, maga volt a megtestesült elérhetetlen, a nyugat édes illata az utolsó olyan percben, amikor ezt a bukét még be tudta lengeni a tiltott gyönyörűség mámora. Egy budapesti Meki, magyarán megmondva. Személyes látogatottság: ritka. A gyorsétterem neve többnyire olyan mondatokban említődik, amelyekben szerepel a végszükség […] Tovább

      Az ember, ha kilenc és féléves ikerfiúkat nevel, heti egyszer meg tizenkilenc és féléves főiskolai hallgatók figyelmét próbálja a kreatív írás érzéki örömeire irányítani, semmin se csodálkozzon.   Nincs hát meglepetés abban, hogy létezik ez a website. Biztosan az is teljesen normális dolog, hogy például a szakdolgozati fülecskére kattintva a tájékoztató szöveg […] Tovább

Nehéz nem gondolni Jonhsonékra. A világ Zero Waste Familyként ismeri őket. Semmi sátras hippiskedés: van kocsijuk, van tévéjük, és biztosan géppel mosnak. A hatalmas titkuk voltaképp nagyon egyszerű: úgy élnek, hogy nem termelnek hulladékot. Semmit. Két borospohárnyit basszus, kettőt fél év alatt. Emelt fővel mennek el minden mellett, ami be van csomagolva. Azt mondják, van […] Tovább

A környezetvédelem apró, mindennapos gesztusaira simán rámegy a nap, és most egyáltalán nem túlzok. Az ember odafigyel, az ember igyekszik, az ember küzd. Az ember néha vétkezik, az ember akkor furdal, a furdaláson szerencsés esetben előbb-utóbb túllép. Utóvégre az ember emberből van, és minden kis lépés épp egy lépéssel több, mint ha ölbe tett kézzel […] Tovább

Van egy barátom, aki mostanában azzal piszkál gyöngéden, hogy írjak neki dalszöveget. Legutóbb egy szolid nosztalgiahullámzást rendelt meg. Természetesen a barátom tisztában van vele, a mélabús hátrafelé nézegetés kizárólag vérzivataros szarkazmusba oltva működik. Én is tisztában vagyok vele. Mégis bevallom, azon gondolkoztam el nemrég, hova a jó büdös francba tűnt valami, aminek még neve sincs. […] Tovább

Társaságban olykor elsütöm, hogy ha látnám a jövőt, lottóznék. Ami nem teljesen biztos. A jövő azonban – ezért vagy nem ezért – rám-rámjár, és én elég gyorsan kiegyezem azzal, hogy ennyi legyen a nyereményem. Történt például, hogy 2011. január 23-án, egy ritka szar évben, egy ritka szar nap előestéjén, hosszas szervezést követően Cserna-Szabó kollégával üldögéltem […] Tovább

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!Sok sikert! Tovább