<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Esze Dóra Blogja</provider_name><provider_url>https://eszedorablogja.cafeblog.hu</provider_url><author_name>kockacsík</author_name><author_url>https://eszedorablogja.cafeblog.hu/author/kockacsik/</author_url><title>neked ez is jól áll</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://eszedorablogja.cafeblog.hu/files/2013/05/kave.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-167&quot; alt=&quot;kave&quot; src=&quot;https://eszedorablogja.cafeblog.hu/files/2013/05/kave-225x300.jpg&quot; width=&quot;225&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&nbsp;

Első helyszín. 1989 magyarországi merkantil-szupersztárja, a gyorséttermek Britneyje, amikor megérkezett, maga volt a megtestesült elérhetetlen, a nyugat édes illata az utolsó olyan percben, amikor ezt a bukét még be tudta lengeni a tiltott gyönyörűség mámora. &lt;span style=&quot;text-decoration: line-through&quot;&gt;Egy budapesti Meki, magyarán megmondva&lt;/span&gt;. Személyes látogatottság: ritka. A gyorsétterem neve többnyire olyan mondatokban említődik, amelyekben szerepel a végszükség szó.

&nbsp;

&nbsp;

–      Szia. Mit adhatok?

–      Egy hosszúkávét kérek szépen, de…

–      Kettő- vagy háromdeciset?

–      Három-, de van egy kérésem: pohár helyett lehetne ebbe?

–      Sajnos nem.

–      Miért nem?

–      Mert ellenkezik a szabályzattal.

–      Én viszont szeretnék kevesebbet szemetelni.

–      Sajnálom. Amit tehetsz, hogy odaadom, te meg áttöltöd.

–      De akkor ugyanott vagyok.

–      Sajnálom. Nem tölthetem neked másba.

&nbsp;

&nbsp;

Kettes számú helyszín. Abszolút rétegélvezet, a kávézók Keith Urbanje, évekig lehetett találgatni, tényleg jön Magyarországra, vagy csak a Seattle-közeli világnézet őrült rajongói építették fel jelenlétét a fejecskéjükben. Hájpoltsága minden, csak nem tiltott gyönyör, senkivel nem akarja elhitetni, hogy az alapszükségletek közé tartozik, a sznobok szeretnek úgy tenni, mintha ők találták volna fel, az antikapitalisták nyilván védőöltözékben sem ülnének be ide. &lt;span style=&quot;text-decoration: line-through&quot;&gt;Egy budapesti Starbucks, magyarán megmondva&lt;/span&gt;. Személyes látogatottság: bevallom, ha csak tehetem. A kávézó neve többnyire olyan mondatokban említődik, amelyekben szerepel a “tudom, tudom, de mit tegyek, rohadtul megkívántam” kifejezés.

&nbsp;

&nbsp;

–      Szia. Mit adhatok?

–      Egy tall americanót kérek szépen, de…

–      Hagyjunk benne helyet a tejnek vagy tejszínnek?

–      Igen, köszönöm, de van egy kérdésem: pohár helyett lehetne ebbe?

–      Persze.

–      Tényleg???

–      Nem tudtad? Ha tumblerbe adjuk, még kedvezményt is kapsz a kávé árából. Adok neked egy ilyen pecsétfüzetet, a tizenegyedik kávéra a vendégünk vagy.

–      Komolyan kevesebbe kerül attól, hogy nem használok el egy poharat?

–      Igen.

&nbsp;

&nbsp;

Hármas számú helyszín: és akkor még szót sem szóltam a Mozaikról. Legközelebb fogok. Mert Budapestnek is világéletében jól állt a kávé.

&nbsp;

Photo credit: &lt;a href=&quot;http://www.flickr.com/photos/visualpanic/334916864/&quot;&gt;visualpanic&lt;/a&gt; / &lt;a href=&quot;http://foter.com&quot;&gt;Foter.com&lt;/a&gt; / &lt;a href=&quot;http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/&quot;&gt;CC BY&lt;/a&gt;</html><type>rich</type></oembed>